Sign in / Join

A csatár, aki megváltoztatta a futballt – Hidegkuti Nándor

33
0
Share:
1954-es világbajnokságon Hidegkuti sötét felsőben elől

Neveztek el róla stadiont, összeforrt a neve az Aranycsapattal és az MTK-val, edzőként is emlegetik sikereit – Hidegkuti Nándor a magyar labdarúgás (és a magyar kultúra) „közkincse”. Mégis, talán kevesen tudják, milyen korszakos labdarúgó volt a száz éve született csatár.

Nekünk örök trauma, kitörölhetetlen fájdalom (generációk adják tovább, jóllehet, egyre kevesebben élnek azok közül, akik személyesen átélték), Németországnak történelmi tett a berni vb-döntő. 1954-ben a világ kizökkent, az egyetemes értékrend csorbát szenvedett: nem a világ legjobb, egyöntetűen csodált csapata nyerte a svájci világbajnokságot. Az Aranycsapat, amely akkor már két éve gyönyörködtette a világot és késztette új fogalmak megalkotására a szakírókat, toronymagas esélyesként kiment a pályára, és miután a két előző világbajnokot heroikus csatában legyőzte, kikapott egy szürke, romjaiból épülő, a csoportkörben egyszer már „agyonvert” válogatottól.

Dokumentumfilmek, könyvek, fikciós művek készültek a futballtörténelem egyik leghíresebb mérkőzéséről. Mi talán máig nem tudunk szembenézni vele, de a németek készek rá (naná), hiszen a vesztes világháború után az egész német nemzet felemelkedésének egyik szimbólumát látják benne. Így készült el A berni csoda című regény és film – utóbbi fikciós elemekkel tarkítva meséli el A MECCS történetét és utóéletét. Van ebben a filmben egy jelenet, amit nem tudok elfelejteni:

Herberger, az NSZK szövetségi kapitánya tartja az eligazítást a meccs előtt. A szakember a felrajzolt taktikai hadrendben az ellenfelet elemzi – és rábök egy névre. Akkor már rég Puskás volt a minden, a fogalom, a világ legnagyobb futballistája, a döntő előtt minden arról szólt, játszhat-e a sérülése után. És akkor Herberger azt mondja a játékosainak:

– Uraim, a meccset akkor nyerjük meg, ha a magyarok játékának a szívét kivesszük a meccsből. És a magyarok játékának a legfontosabb pontja nem Puskás. Hanem – a kamera rázoomol a névre, ami a csatársor és a középpálya közé felrajzolva, bekarikázva áll a táblán – ő, itt.

Hidegkuti.

Kizárt, hogy a film alkotói ne egyeztettek volna szakírókkal, futballtörténészekkel munkájuk során. Tudniillik a jelenet korántsem dramaturgiai masni, nem hatásvadász meglepetés. Az Aranycsapat játékának kulcseleme, ahogy azt először Anglia tapasztalta meg egy ködös novemberben, 1953-ban, valóban Hidegkuti Nándor volt. És persze Sebes Gusztáv, aki gyakorlatilag feltalált egy új játékot az MTK csatára köré.

Az olimpiai bajnok Aranycsapat 1952-es olimpia döntője után Helsinkiben. Balról jobbra: Lantos, Bozsik, Czibor, Palotás, Lóránt, Zakariás, Grosics, Kocsis, Hidegkúti, Puskás, Buzánszky

Az olimpiai bajnok Aranycsapat 1952-es olimpia döntője után Helsinkiben. Balról jobbra: Lantos, Bozsik, Czibor, Palotás, Lóránt, Zakariás, Grosics, Kocsis, Hidegkúti, Puskás, Buzánszky

Pedig Hidegkutit sokáig még csak igazi klasszisnak sem tartották. A válogatottban ugyan huszonhárom évesen mutatkozott be, de mire a Sebes-féle csapat igazán kialakult, és Hidegkuti elfoglalta benne új posztját, már majdnem harmincéves volt. A londoni 6:3 idején már túl volt a harmincon. És forradalmasította a játékot. Addig többnyire szélsőként játszott, az 52-es olimpiai bajnok csapatba is így fért be. Ahol született zsenik osztották a lapot, másnak nehéz volt érvényesülni a posztjukon: Puskás, Kocsis, Czibor is előtte volt. Egészen addig, amíg Sebes, a londoni mérkőzésre készülve, meg nem alkotott egy gyakorlatilag új posztot: a visszavont középcsatár posztját. És ide állította be Hidegkutit. Nem az ő személyére, hanem erre a húzásra volt képtelenség felkészülni a magukat a futballtaktika mesterének (is) tartó angoloknak. Az évszázad mérkőzésén Hidegkuti már az első percben hatalmas gólt lőtt a tizenhatoson kívülről, amikor az angolok jóformán még labdába sem értek. És a folytatásban is csak keresték azt, egyszerűen nem tudtak mit kezdeni az addig kőbe vésettnek számító, öttagú csatársorból rendre visszalépő támadóval, aki „viszi magával” az embert, így viszont ki-be utat biztosít a lubickoló Puskásnak, Kocsisnak, Bozsiknak. A magyar válogatott a Wembley-ben semmisítette meg ellenfelét és egyben az angol tradíciót, ami már rég meghaladottá vált, de addig senki nem szembesítette őket ezzel.

Hidegkuti elképesztő intelligenciája nemcsak a londoni mesterhámast eredményezte (egy gólját még el is vette a játékvezető), hanem a futball evolúcióját is. A világfutballt akkoriban még nagyban befolyásolták a válogatott mérkőzések, hiszen a klubok ritkán találkoztak külföldi ellenfelekkel. Az Aranycsapat forradalmasította a sportágat, ezt nagyjából a kétszer kettő egyértelműségével rögzíti minden szakkönyv. És Hidegkuti Nándor volt ennek a forradalomnak az egyik vezére.

Közben a pályán kívül csendes, visszafogott ember volt, és hűséges: a nagy 56-os földindulás, a külföldre távozó klasszisok véget vetettek egy futballaranykornak, de Hidegkuti maradt. Edzőként viszont eljutott külföldre: a Fiorentinával olasz kupát és KEK-et nyert, itthon a Győrrel lett magyar bajnok.

Hidegkuti a Győr edzőjeként

Hidegkuti a Győr edzőjeként

Valószínűleg ösztönös zseni, de tanult futballista is volt. Esterházy Péter idézte fel egy tárcájában, milyen volt Hidegkutival egy pályán lenni, valami szülő-gyerek bulimeccsen, már a legenda idős korában. Semmi különöset nem csinált, csak „mást”. Amikor a „halandó”, lelkes hobbifocista a labdával kereste a lehetőséget, Hidegkuti egyszer csak lépett egyet valamerre, és azonnal nyílt egy teljesen új perspektíva.

Ez volt az a tudás, amire sajnos Sepp Herberger is felkészült a berni döntő előtt. A meccset elvesztettük, aztán a fájdalom enyhült. Hidegkuti Nándor nagyságát pedig már semmilyen fájdalmas emlék nem tudja relativizálni.

Somos Ákos
Borítókép: 1954-es világbajnokságon Hidegkuti sötét felsőben elől

Share: