Sign in / Join

Élelmiszereink tápanyagtartalma. Régen tényleg minden jobb volt?

Share:

Egyre többen egyre több feldolgozott élelmiszert fogyasztunk. Ez még azzal együtt is tény, hogy az elmúlt években előretörtek az egészséges életmódra és a tudatos táplálkozásra irányuló mozgalmak. Amíg azonban arról beszélünk, hogy (éghajlatvédelmi megfontolások alapján is) el kellene mozdulnunk a feldolgozott élelmiszerek, illetve az állati eredetű tápanyagok felől a növényi étrend irányába, arról kevés szó esik, hogy a zöldségek és a gyümölcsök tápanyagtartalmában milyen változás történt az elmúlt évtizedekben.

Ma már sok tanulmány számol be arról, hogy növényi eredetű élelmiszereink mérhetően kevesebb tápanyagot, vitamint és ásványi anyagot tartalmaznak, mint ötven, hetven vagy száz éve. Egy 2004-es, mérföldkőnek számító tanulmány azt állapította meg, hogy 1950 és 1999 között a legtöbb mezőgazdasági kultúrában jelentősen csökkent a termények fehérje-, kalcium-, riboflavin-, foszfor-, vas-, valamint C-vitamin-tartalma. Más tápanyagok csökkenéséről csak azért nem tudtak beszámolni, mert nem vizsgálták őket. Egy tanulmány szerint ma nyolc narancsot kellene megenni ahhoz, hogy annyi A-vitaminhoz jussunk, amennyit a dédszüleink az ő korukban egyetlen narancsból kaptak ‒ már amennyiben valaha ettek ilyesmit.

Mi lehet ennek az oka? A legtöbb esetben nem hagyják a földeket pihenni, rengeteg vegyszert és műtrágyát használnak. Ugyanakkor a termelők olyan fajtákat választanak, amelyek nagyra nőnek, szépek, jól tárolhatók, és bírják a szállítást is, illetve bő termést hoznak. Az íz például gyakran csak másodlagos tényező. A bizonyos (gazdasági szempontból) előnyös tulajdonságok miatt előtérbe került fajták sajnos sokszor jóval kevésbé táplálók, mint a hagyományos fajták. Bár a tápanyagtartalom jelentős csökkenése ijesztő lehet, továbbra is a növényi eredetű élelmiszerek fogyasztása a legegészségesebb választás. Nem kérdés, hogy nagy szükség lenne a mezőgazdasági termelés ökológiai szemléletű átalakítására, a hagyományos és a tájfajták újbóli felfedezésére.

Egyes kutatók szerint olyan termelési rendszerre lenne szükségünk, amely nyomon követi az élelmiszerek tápanyagtartalmát, illetve az élelmiszerek mennyisége helyett a minőségre koncentrál. Ennek lenne is tere, az ugyanis köztudott, hogy manapság megtermelt élelmiszereink jelentős része, évente több mint 1000 millió tonna a kukába kerül.

Ugyanakkor világszerte nagyjából 800 millióra tehető az éhező emberek száma. Ennek hátterében a kalóriahiány áll: egyszerűen nem jutnak megfelelő mennyiségű élelmiszerhez. Rajtuk kívül viszont van további 2 milliárd ember, akik rejtett éhségben szenvednek. Ez nem kalória-, hanem mikrotápanyag-hiányt jelent. Ők elegendő élelmiszert fogyasztanak, tehát nem éheznek, ám étrendjük számos fontos tápanyagot nélkülöz. A rejtett éhség Magyarországon is sokakat érinthet úgy, hogy nem is feltétlenül tudnak róla. Ennek ellenszere a változatos, kiegyensúlyozott táplálkozás, adott esetben a táplálék-kiegészítők fogyasztása lehet.

A kutatók ajánlásai szerint a csökkenő tápanyagtartalomra az a válasz, hogy több növényi élelmiszert fogyasztunk. A zöldségek és a gyümölcsök mellett érdemes előnyben részesíteni a teljes kiőrlésű gabonákat, a dió- és babféléket, a keményítőben gazdag élelmiszerek fogyasztását pedig érdemes visszafogni. Ezek mellett törekedjünk arra, hogy ha tehetjük, ökológiai termesztésből származó bioélelmiszereket fogyasszunk. Ezek tápanyagcsökkenése kisebb mértékű lehet, mint nagyüzemi társaiké.

Forrás: greendex.hu

Share: