Sign in / Join

Schulek Frigyes – 180 évvel ezelőtt született

Share:

180 évvel ezelőtt született Schulek Frigyes, Budapest látképe legemblematikusabb épületegyüttesének, a Halászbástyának és a Mátyás templomnak a megálmodója. Regénybe illő élettörténetét megírták már, és nem is férne lapunkba, így most álljon itt egy részletgyűjtemény 1895-ben írt önéletrajzából, abban a stylusban, ahogy a helyesírás akkori szabályai megkövetelték:

Schulek FrigyesSzülettem Budapesten 1841. évi nov. 19.-én ág. hitv. szülőktől.
Atyám Schulek Ágoston +1869, Anyám Zsigmondy Auguszta +1844.

Gyermekkoromban lekerültem az Al-Dunára, Orsovára, hol oláh, görög és francia nyelven kezdtem elemi tanulmányaimat.

Az 1851-52 tanévet Lőcsén töltöttem, hol megtanultam a német nyelvet és elkészültem a gymnáziumra.

A gymnázium 5 osztályát a Debreceni helv. hitv. főiskolában végeztem változó sikerrel. Csakis a természet és mathematikai tudományok, valamint a rajz iránt viseltettem szenvedélyes előszeretettel.

A nagy szünidőt többször Pesten töltvén, láttam az ott épülő nagy palotaszerű házakat, lánczhidat, alagutat, stb. és eltökéltem magamat, hogy arra a pályára lépek, amely alkalmat nyújt ily szép és nagyszerű művek alkotására. Nem haboztam pályafutásomat mint kőműves gyakornok legalulról megkezdeni. Jó szívű rokonok lehetővé tették, hogy a reáliskolát látogathassam.

A tanévek közé eső szünidőt mint kőműves tanoncz különböző épületeken töltöttem a kézmű gyakorlati tanulásával, amiről okmányt/ kőműves segédi oklevelet/ is szereztem.

A főreál iskolának kitűnő sikerrel való befejezése után a budai József-műegyetemet látogattam. Anyagi helyzetem nem engedte, hogy a műegyetem összes tanfolyamait, az akkori rendszer szerint végig járjam, így tehát arra szorítkoztam, hogy kitűnő szakférfiak tanácsa szerint a mű- és középítészettel legszorosabban összefüggő tantárgyakat, mint rendkívüli hallgató egy év alatt elsajátítsam és művészeti pályára törekedvén előkészüljek a bécsi művészeti akadémiára. 1861 őszén ott kezdettem először művészeti levegőt szívni a boldogult és halhatatlan Van der Nüll tanár vezetése alatt.

1866. augusztus havában közvetlenül, a porosz-osztrák háború befejezésekor, Denzinger Ferencz regensburgi Dom építőmester felkérése folytán, Schmidt Frigyes tanító mesterem engemet küldött ki Regensburgba, hogy a nevezetes Dom felmérését elvégezzem és a helyreállításra szükséges tervek elkészítésében közreműködjem.

Mellékesen készítettem ugyan ott néhány kis templom tervét is, de a munka javát a Dom vette igénybe. Legtöbb fáradtsággal járt a Dom főhomlokzatának az 1867.-i párizsi világkiállításra szánt, 1:50-höz viszonyított /tehát közel 8 lábnyi magasságú/ rajza, melynek minden részletét elébb be kellett szerezni. E munka harmadfél hónapos éjjel nappal tartó teljes erőfeszítést vett igénybe. Busásan meg volt jutalmazva amaz elismerő nyilatkozatok által is, amelylyek a párizsi kiállítás alkalmával, jeles franczia és német lapok, de még az osztrák kiállítási bizottság hivatalos jelentése is munkámról megemlékezett.

1868 évi szeptember hó elején Pestre haza rándultam s látva az alkotmány vissza állítása óta fellendülő új életet, kecsegtető reményekkel eltelve készülődtem a hazatelepedésre.

1871. év folyamán szervezte a magas kormány az „országos mintarajziskola és rajztanár képző” czímű intézetet. A tanári állások betöltésére kiírt pályázatokra Steindl barátom figyelmeztetett és nógatott, hogy az építészeti és ékítményes szaktanári állásra pályázzam. Követvén jó tanácsát, őszre megkaptam kineveztetésemet és azóta – 25 évig – buzgalommal járok el ebben a tisztemben.

Ezzel meg volt adva maradandó életpályám másik fix pontja tudományos alapon. Az építészeti alaktannal való foglalkozás ugyanis rávezet a stylusok fejlődésének, titkainak kutatására; korok szerint való megkülönböztetésére, a műszaki eszméknek történeti és esthetikai méltatására, azoknak értelmes ábrázolási módjaira. Általánosabb művészeti szükségként hozzá fűződik ehhez a művészeti perspectíva, vagy „látszat” beható tanulmánya és a látszattannak művészi szempontból való tudományos művelése.

1872 évi tavaszon szervezte a magas kormány a műemlékek országos bizottságát, egyelőre ideiglenesen míg azt néhány év multával a törvényhozás nem véglegesítette. E bizottságnak czimzetes építésze -titulus sine vitulus- az első kezdettől fogva mai napig én vagyok.

Ezzel meg volt adva maradandó életpályám másik fix pontja: a középkori építészet gyakorlása művészeti és műtörténeti alapon.

Műszaki felvételek, leírások, jelentések, javaslatok, bírálatok, történeti, műtörténelmi, műszaki és esthetikai szempontból megvilágítva, -néha egy-egy stylszerű helyreállítási vagy kiegészítési tervezet: ezek sorából kerültek, sokszor kényes, változó feladataim.

Az építéshez, valamint a hadviseléshez tudva levőleg pénz, pénz és pénz kell; olyan pedig nem volt sem a bizottságnál, sem az ország pénztáraiban, sem a műemlékek magán tulajdonosainál vagy patrónusainál. Ennél fogva nagyon szegényesen folyt a reáli munkálkodás és a tettvágynak alig maradt más kibúvója, mint az akadémikus tárgyalás, feltételező módban.

Épültek az akták, monumentális méretek szerint. Én is oda vittem élet tevékenységem, lelkesedésem nagy részét, abba a nagy temetőbe, amely számára nincs megígérve feltámadás; de azért mégis, két évtizeden át folyton látva azt az elhagyatottságot vagy értelmetlen kezelést melyben műemlékeink ország szerte sínlődnek, hazafiú kötelességemnek ismertem az állhatatos kitartást e nagy nemzeti jelentőségű ügy érdekében. Ha nem sikerülhetett, -sanyarú anyagi helyzetünk mellett- az érdeklődést nagy tettekben nyilvánuló magasan lobogó lángra éleszteni, legalább hamu alatt pislákoló parázsként, fenn kellett tartani a melegség forrását; az eszményi törekvést.

Volt alkalmam behatóan értekezni romladozó templomainkról és pusztuló várakról, abban a rendben amint az azokra vonatkozó kérdések felmerültek. Legyen elég, ha az emlékezetben felbukkanó lényegesebbeket említem, ilyenek a deákmonostori, csütörtöki, lébényi, jáki, zsámbéki és számosabb Vas és Zala megyei román korabeli templomok; a budavári u.n. Mátyás-templom, átmeneti stylusban; a kis-szebeni, szepes olaszi, szepes-szombati, felkai, lőcsei, keszthelyi templomok, valamint a kassai és pozsonyi dóm, a pozsonyi szt. Ferenczes rendűek igen érdekes tornya, mind úgynevezett goth stylusban; várak közül pedig az árvai, körmöczbányai, selmeczbányai, visegrádi, vajdahunyadi régi várak és végre a lőcsei városház. Az értekezések közül különösen kiemelem a vajdahunyadi várra vonatkozót, melyet 1880-ban írtam. Az adott alkalmat felhasználva alaposan átkutattam a várat és megírtam annak műszaki monográphiáját, amint azt a meglévő kövekből ki lehet olvasni…

1873-ban buzgalommal fogtam a pusztuló visegrádi vár megmaradt részeinek fenntartásához és az arra alkalmas épületek kiegészítéséhez…
1873-ban Királyunk ő felsége uralkodásának 25. évfordulója alkalmából kaptam a megtisztelő megbízatást, hogy a Nagyboldogasszonyról czímzett budavári főegyház helyreállítására vonatkozó terveket készítsek. Nem sejtett nehéz küzdelmes korszak kezdete volt az, midőn a történeti alap fenntartására utalt helyreállítás czéljából megindítottam az évszázados lerakódások alatt elrejtett alakítások kutatását. Nyomról nyomra minden tapottnyi területet elkeseredett tollharczban kellett meghódítani. No de ezt a regényszerűen érdekes mozzanatokban gazdag építés történetét elmondani és hiteles okmányokkal bizonyítani csak egy több vaskos kötetre terjedő munkában lehetne…

Forrás (fotók): Schulek János

 

Könyvajánló:

Schulek Frigyes – Az Építészet Mesterei

Könyv címe: Schulek Frigyes
Szerző: Farbakyné Deklava Lilla
Sorozat: Az Építészet Mesterei
ISBN: 978-963-3491-80-5
Méret: 24×24 cm
Oldalszám: 224

http://www.holnapkiado.hu/konyv/schulek-frigyes-6270

 

Share: